 |
| A Lét és nem Lét határán. |
Ma egy szomorú képet töltök fel. Sajnos hazánkban a hajléktalan kérdést az elmúlt 20 évben igazából csak a szőnyeg alá söpörték. Ugyan van kiépült hajléktalanokat ellátó hálózat, de a szociális munkások emberfeletti munkával is csak annyit képesek elérni, hogy vegetáljanak ezek az emberek. Erről leginkább a jelenlegi Fővárosi Önkormányzat tehet, aki csak felszíni és tüneti kezelésben képzeli el a hajléktalan emberek megsegítését. Nem is olyan rég pont ettől a rétegtől vonták el azt az összeget, amiből fenntartották a kerületi melegedőket. Ebből következett, hogy még több hajléktalannal találkozhatunk a tömegközlekedési járműveken, mert fel kell valahol melegedniük, nehogy megfagyjanak. Nehéz igazságot tenni, mert az utazó közönségnek is igaza van amikor szóvá teszik a gyomorfakasztó bűzt és az őket kísérő nyomokat. Magam sem szívesen ülök le a BKV járművein, amióta láttam már közvetlen közelről olyan hajléktalant aki egy orvosi rendelőben elkezdett felmelegedni és az "állatkák" feljöttek a ruházatának a felszínére. El lehet képzelni...
De mégis emberséget érdemelnek Ők is, és még akkor is ha döntő többségük maga tehet arról, hogy idáig süllyedt. Többnyire a válás, lakás és munkanélküliség, akaraterő hiánya és az alkoholfüggőség azok az okok, amik miatt hajléktalanokká váltak és ahonnan szinte soha nincs visszaút.
