Toplak Zoltán fotóriporter blogja: 06/01/2010

2010. június 30., szerda

EGY NAP EGY KÉP

Tegnap Szent Péter és Pál napja volt, a Magyar hagyományok szerint a búzakalász aratásának kezdete

2010. június 10., csütörtök

EGY NAP EGY KÉP

A Dunán levonuló árhullám miatt a mélyebben fekvő óbudai Nagyszombat utcai Amphiteatrumban feltört a talajvíz.
Jelenleg egy összefüggő tavat alkot.

2010. június 9., szerda

Ma sikerült elkapnom a Róbert Károly körúton, amikor 15 óra után pár perccel a villamossín a meleg miatt több mint 10 méter hosszan és 60cm magasan felpúposodott és ezért - az utasok nem kis bosszúságára - leállt a Stadion irányába a teljes villamos forgalom. A hibát 17:40 re sikerült elhárítani. Már csak az a kérdés, hogy ha még nem is volt eddig meleg, akkor mi lesz itt később amikor majd 36-40 fok lesz a levegő hőmérséklete. A szakaszt egyébként locsolták de hiába, mert már annyira meg vannak nyúlva a sínek, hogy elég neki egy kis napsütés és máris felnyomja magát.

További képekért katt ide...

A képeket az mno.hu is átvette

2010. június 7., hétfő

EGY NAP EGY KÉP

Múlt héten egy szokatlan segítségkérő levelet küldött át egyik kolléganőm, Szabó Erika. Egy budapesti XV. kerületi Önkormányzati Napköziotthonos fogyatékkal élő gyermekeket is ellátó óvodában ballagásra kerestek fotóst, aki megörökítette volna a búcsúzó gyerekek előadásait.

A levélben a következő állt: az óvoda 80 gyermeket nevel, négy csoporttal működik, melyek közül három csoportban folyik Integrált nevelés, azaz ,,sérült'' gyermekeket nevel az egészséges gyermekekkel együtt (mozgásban akadályozott, gyengén látó, nagyothalló, tanulásban akadályozott illetve asztmás, autista down - koros gyermekeket). Sajnos az óvoda alapítványa nem kap sehonnan támogatást, a szülők támogatásából ill segítségéből áll fenn.

Mivel a délelőttöm még szabad volt, így nem is tudtam magamnak "ellenállni" és örömmel vettem fel a kapcsolatot Varga Tiborral a kezdeményezés szervezőjével és gyorsan meg is beszéltük a részleteket.

A ballagás napján szombat délelőtt 10 órakor megható volt látni a kicsik izgalmát, akik a szorgalmukon felül - akár csak az ott lévő szüleik - hatalmas drukkal is készültek az utolsó óvodás fellépésükre. Különösen szívszorító volt látni Botondkát, aki sajnos járóképtelen is. Persze Botondot, ez sem tarthatta vissza és az egészséges társaihoz hasonlóan végig nagyon ügyesen szerepelt.

Minden gyermeken látni lehetett hogy számára, számukra ez a nap különleges és egyben vízválasztó. Ősszel már az iskola padjaiban lesznek és megkezdik azt a hosszú utat, aminek végén reményeink szerint a többségük majd önállóan irányíthatja a saját életét.

Fogadják, fogadjátok sok szeretettel az összeállítást.